terepfutás

Unod már a futást, vagy csak szimplán többre vágysz? Itt van neked a terepfutás

Sokak számára a futás vagy a lakótelepen való körbe-körbe futást jelenti, vagy jobb esetben valamelyik atlétikai pálya rekortánján, vagy salakján történő vég nélkülinek tűnő körzést. Előbbi igen fájdalmas tud lenni, ha nincs megfelelő futó technikánk és cipőnk, utóbbi pedig rém unalmas. Pedig van egy harmadik opció is, irány a természet, vár a terepfutás!

Sajnos nem mindenkinek olyan egyszerű ez, mint mondjuk nekem, hogy 200 méter bemelegítő séta után kint vagyok „pusztában”, de azért néhány nagyvárosunktól eltekintve, szinte mindenhol megoldható egy pár perces utazással. Ha viszont már utazni kell, akkor sem érdemes lemondani az élményről és keresni kell valami szervezett minőségi lehetőséget. Van ilyen, nemsokára arról is írok.

Futás a terepen

De visszatérve a gyökerekhez, az ember egy népszerű elmélet szerint futásra született. Ha ezt elfogadjuk és azt is, amiben Darwin és Isten is egyet értett, mégpedig, hogy a természet az eredendő közegünk, akkor adja magát, hogy ha futás, akkor az terepfutás. Persze a többségünknek az túl durva lenne már, hogy mezitláb nekilendüljön a vadonnak és tökön-babon át loholjon a semmibe. Első körben fogadjuk el terepnek a földúton történő vágtázást is, ne csak az igazi hardcore minden keresztül történő durva kihívást. Az igazi megszállottak ugyanis nem foglalkoznak a meglévő utakkal és ösvényekkel, nekik csak kezdőpont és végpont létezik. De visszatérve a mi terep-light futásunkhoz, A feladat az, hogy keressünk egy földutat, ami megfelelő hosszú, állapotú a mi kirándulásunkhoz és már kezdhetjük is, mert:

  • A „terep” általában puhább, mint az aszfalt, vagy az agyonszáradt salakpálya, így kevésbé terheli az ízületeinket és szalagjainkat.
  • Általában a természetben sokkal jobb a levegő. Kevesebb a por és a füst.
  • A terepfutás során nem kell a kutyagumikat, telefonjukat vadul nyomkodó vakokat, összevissza parkoló autókat kerülgetni. Arra futhatsz, amerre csak akarsz, és semmit nem kell kikerülnöd, amit át tudsz ugrani, vagy ki tudsz dőlteni. A kisebbek fák, csalókák lehetnek…
  • Közelebbről megismerheted kis hazánk flóráját és faunáját.

De persze vannak hátulütői is, mert:

  • Az allergiások, mint én is, duplán megszenvedhetik a gyilkos és szadista virágok közti bújkálást.
  • Nem mindegyik állatka kedves és jóságos, persze még nem a medvékre kell gondolni, de elég sok kóbor kutya járkál odakint. Aztán a tanyák környékén vannak még durva lények. Ha találkoztál már egy vérlibával, , vérkecskével, vagy a legdurvábbal, a vértehénnel, akkor tudod, miről beszélek. Rém veszélyes állatok tudnak ezek lenni. De még az ártatlan bambi sem mindig menekül el fejvesztve. Van úgy, hogy mi kényszerülünk erre.
  • Ma már a GPS-nek hála kisebb az esély rá, de előfordulhat, hogy az út, amin elindulunk egyszer csak véget ér, vagy nem oda lyukad ki, ahová terveztük. Ez főleg olyankor gáz, ha egy hosszabb körből visszafelé érkezve szűnik meg egyszer csak a hazafelé vezető út tűnik el.

Látszólag kicsit több a terepfutás hátránya, mint az előnye, de ettől ez még móka és kacagás. Szórakozás és kikapcsolódás. Sokan stressz levezetésnek használják a futást, kikapcsolódásnak a hétköznapi rutinból. Én leginkább gondolkodásra használtam. Egy 20-30 kilométeres kóborlás odakint több órát is eltart, ez alatt van ideje az embernek elmélkedni a világ és saját dolgain. Nagyon sok mindent végig lehet gondolni ennyi idő alatt, sok problémára lehet megoldást találni. Persze ilyenkor ki tud kapcsolni az ember agya részben, így kevesebb szépséget lehet észrevenni a tájból, de valamit valamiért.

Hogyan kezdjünk hozzá?

  • Először óvatosan, jóval kisebb távot válasszunk, mint amit betonon le tudunk futni.
  • Ne a legdurvább tereppel kezdjük, elsőre keressünk simább, jól kijárt földutat.
  • Ha lakatlan területen futunk, ahol a forgalom is kicsi, akkor alaposan készüljünk fel a térképből. Nem jó eltévedni és órákig kóvájogni.
  • Ha egy óránál hosszabb túrát tervezünk, akkor készüljünk innivalóval. Ezt divat manapság túlbonyolítani. De az első órára felesleges vízen kívül bármi mást is vinnünk.
  • Ha két óránál hosszabb lesz a várható kirándulásunk, akkor érdemes a szénhidrát bevitelről is gondoskodni. De ilyenkor sem kellenek még a csoda energiazselék, csokik, vagy speckó szeletek. Macerás cipelni őket, és ha nincs rutinod, akkor könnyen ki tudod készíteni a gyomrod. A nyuszikák és az őzikék sem vágynak a félig megemésztett reggelidet, vagy ebédedet kerülgetni. Szóval legjobb ilyenkor valami szénhidrátos italt fogyasztani.

A legjobb persze vagy egy rutinosabb terepfutó segítségét igénybe venni, vagy pedig valamilyen szervezett rendezvényen nekivágni az első távodnak. Ilyenkor duplán könnyebb, mert nem kell magaddal cipelned semmit, a frissítő állomásokon tudsz folyadékot magadhoz venni. Nem egyszerű több liter folyadékot magaddal cipelni.

Én elfogult vagyok a dombokkal-hegyekkel kapcsolatban, főleg, hogy ha kinézek az ablakon, akkor a Mátra lábát látom és tíz perc kocogással ott is tudok lenni. Ezért is javaslom első próbálkozásnak is és sokadiknak is a szeptemberben megrendezendő Mustang Trailt. Itt egy hosszabb és egy rövidebb hosszon is kipróbálhatod magad, gondoskodnak a frissítésről, nem tévedhetsz el és a jó társaságban könnyebb a fáradtságot is legyűrni.

Szerző: Németh Róbert

Versenyplakát

Posted in cikk, Uncategorized, Verseny.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.